Ha a madarakat kellene jellemeznünk, akkor sokféle jelző juthat az eszünkbe, mert lehetnek szépek, egzotikusak, csodálatosak, titokzatosa és még sorolhatnám. Egy dolgot viszont valószínűleg kevesen mondanának elsőre tollas barátainkról, vagyis hogy okosak. Ez nem meglepő, ha csak a „tyúkeszű” vagy a „buta liba” szólásainkra gondolunk, pedig akár még ezek a madarak is tudnak meglepetéssel szolgálni, bár a tyúkot én sem tartom egy túl bonyolult állatnak. Azonban akad nem egy olyan madár, aki felülmúl minden képzeletünket.
Ha valaki arra kérne minket, mondjunk egy okos madarat, akkor elsőre valószínűleg mindenki a papagájra gondolna. Pedig a papagájok még nem is túl okosak, csak ügyes hangutánzóak. Türelmes és kitartó gazda mellett, egy papagáj akár annyira megtanulhatja, hogyan kell kiejtenie a szavakat, és hogy azokat mikor kell kiénekelnie, hogy egészen a tv-s szereplésig is eljuthat. Íme, erre egy szép példa:
Persze senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy attól hogy ez a madár esetleg értelmes szavakat tud kimondani, még nem érti a szó jelentését. A madár teljesítménye így sem elhanyagolható, és ha nem is érti mit mond, tudja mikor melyik hang kiéneklését kérik tőle. Egy tyúkkal ezt sosem fogom tudni elérni, de egy papagájban már megvan ehhez a kellő ügyesség és értelem.
Azonban, ha igazán bravúros hangutánzót keresünk a madárvilágban, akkor a díjat kétségkívül az ausztráliai lantfarkú madár nyeri el. A körülötte lévő hangokat megfigyeli, megjegyzi és valami hihetetlen tökéletességgel visszaénekli, legyen az akár egy másik madár éneke, vagy egy motorosfűrész hangja.
Túlontúl okosnak azért ezt a madarat sem mondanám, bár ahhoz elég okos, hogy tudja, a tojó lantfarkú madarat mivel lehet levenni a lábáról.
Vannak viszont igazán ügyesen gondolkodó madarak is. Egy Észak-Amerikában honos halakkal táplálkozó gém, például kifigyelte, hogy az emberek vízbe dobált kenyerére a halak feljönnek a vízfelszínre és csipegetnek a finom csemegéből. Ezt követően a gém a halászó technikáját kiegészítette egy darab kenyérrel és szó szerint beeteti a halakat, így közel csalva magához őket. Ez már igazán nem rossz mutatvány.
Ezt azonban már egy budapesti madár is megcsinálta. Megfigyelték, hogy egy dolmányos varjú az egyik parkban a galamboknak kiszórt kenyérből kiszemezett egy méreteset, és azzal elrepült a Duna partra. Ott aztán ugyanúgy vadászott vele a halakra, mint a videón látott gém, pedig a varjak étrendjében nem is igazán szerepelnek a halak - mostanáig. De ne csodálkozzunk ezen, hiszen a madárvilágban a varjúfélék tűnnek a legokosabbaknak. Olyat is megfigyelhetünk, ha nyitott szemmel járjuk a várost, hogy a varjúk az utakon közlekedő autókat használják fel arra, hogy feltörjék a kemény diót. Ilyet már én is többször láttam. Némelyik madár ehhez még a közlekedési szabályokat is betartja…
Nézzük most meg, melyik madár a legokosabb mind közül. A kutatók egy varjú gondolkodását vizsgálták, amikor egy komplex, nyolclépcsős feladatsort állítottak össze, melynek minden szakasza összefügg egymással. Minden feladatot hibátlanul el kellett végeznie a madárnak ahhoz, hogy a végén megszerezhesse az eleségét. A varjúnak ez három perc alatt sikerült. Persze ne gondoljuk, hogy akkor találkozott először ezekkel a feladványokkal, de az hogy így képes volt ezt megtanulni és összekombinálni, valóban rendkívüli.
Remélem sikerült mindenki számára igazolnom, hogy a madarak nem csak szépek és csodálatraméltóak, hanem bizony okosak is. Még akár a tyúk is a maga módján…
