A csupasz erdők rejtett titkai.
Sokunkban egy téli erdő szürke egyhangúsága talán nem sok vágyódást kelt a kirándulásra, pedig ezekben az időkben is sok izgalmat rejthet számunkra. Vannak olyan titkai az erdőknek, amik máskor csak nagy üggyel-bajjal fedezhetőek fel, vagy egyszerűen lehetetlen meglelni őket. Ez nem is csoda, hiszen akik ezeket a kincseket készítik, igyekeznek a lehető legjobban elrejteni azokat minden kíváncsi szem elől és ezek az év nagy részében rejtve is maradnak. Most azonban, hogy a fák és bokrok levetették zöld fátylukat, láthatóvá vált minden mit addig magukban őriztek és akár egy kevésbé gyakorlott szem is meglelheti őket. De hogy ez valóban így van-e, tegyünk egy próbát! Keressünk a következő képen valami olyat, amit csak most láthatunk, hogy csupasz az erdő!
Gondolom mindenkinek sikerült megtalálni mit is kell keresni a képen. Igen, egy fészket. Ezt az apró kis fiókamelengetőt bizony tavasszal, vagy nyáron sosem vettük volna ilyen könnyen észre, de most szinte szemet szúr. Ha közelebbről megnézzük, láthatjuk milyen ügyesen találta meg a madár azt a kis elágazását a fatörzsnek, ahova biztonsággal be tudta építeni fészkét és a fa szinte körbefogja ágaival.
Hány vihart és esőt kellett kiállnia ennek a kis építménynek, de láthatóan olyan, mint új korában. Építője jó munkát végzett és valószínűleg a tavasszal benne nevelkedett fiókák is biztonságban felnőttek.
No de nézzük meg megtaláljuk-e a következő képen az elrejtett madárbölcsőt!
Itt már nehezebb észrevenni az árok mentén húzódó bokrosban rejlő apró fészket, de kis gyakorlattal már akár messziről is kiszúrható.
Ezeket a bokorsorokat előszeretettel keresik a fészkelő énekesmadaraink, hiszen általában változatos élőhelyek terülnek el körülötte, ami többféle táplálékot biztosít, a bokrok pedig kellő védelmet nyújtanak. A madárfészek tulajdonosának kilétét már nem lehet biztosan megmondani, de a fészek alakja, mérete, építőanyaga, a földtől való magassága, valamint a fészket tartó növény és környezete segíthet kideríteni ki is lakhatott itt. Ezt a fészket például valószínűleg egy tövisszúró gébics építhette, aki előszeretettel rakja a fészkét tövises bokrok közepébe, ez esetben egy galagonyabokorba. Persze biztosat itt sem lehet mondani. Vannak azonban olyan fészkek, amikről kétséget kizáróan meg lehet állapítani kié volt. Nézzünk most egy ilyet!
A fészek szintén bokron van, de nagyobb is és laposabb is az előzőnél és azon kívül, hogy magasabbra épült, láthatóan nem a bokor belsejébe, hanem a szélére rakta a madár. Ha közelebbről megnézzük más is feltűnhet nekünk.
Nincsen szép csészealakja a fészeknek, hanem csak össze van hordva egy kupacba néhány gally. Ilyet még akár én is tudnék készíteni. Néha kifejezetten csoda, hogy nem esik szét a fióka alatt ez a fészek. Ha ilyennel találkozunk, biztosra vehetjük, hogy galamb fészekkel van dolgunk, a galambok többsége ugyanis híresen trehány fészeképítők. De galambokból is több fajta él hazánkban. Mindenki ismerheti például a házi galambokat, akik nagy csapatokban repkednek városaink főterein, vagy a balkáni gerléket, akik szürke kis kabátjukkal és háromtagú „hu-húúú-hu” hangjukkal már megszokott lakótársainkká váltak, éljünk akár városban vagy falun. A képen látható fészekre azonban nem egy városban, vagy egy faluban bukkantunk rá, hanem kint a vadonban egy erdő szélén. A tulajdonosa tehát a vadgerle. Lágy turbékoló hangjával kellemes hangulatot varázsol nyár eleji kirándulásainknak.
Végezetül lássuk készen állunk-e egy komolyabb fészekkeresésre, ugyanis még ilyenkor sem mindig egyszerű észrevenni a kisebb fészkeket.
A sűrű ágak keszekuszaságában alig tűnik ki a vékony fűszálakból épült apró madárbölcső. Ha kezünkbe veszünk egy ilyen fészket, érezhetjük milyen pillekönnyű. (Ezeket a magukra hagyott apró fészkeket a madarak már nem használják többet, így bátran leszedhetjük őket.)
Nem ritkán nem is a bokrok ágaira szövi, hanem egyszerűen csak a csalánok szárai közé, vagy más erősebb lágyszárú növényünkre. Ne csodálkozzunk hát, ha például a kertünkben növő vérehulló fecskefűvek közt fiókás fészekaljra bukkanunk. De ki épít ilyen fészket? Ezek a vékony fűszálakból készült csészék tipikus poszáta fészkek, és ez a képen látható a barátposzátáé. Leggyakoribb poszátánként szinte minden bokrosabb vidéken találkozhatunk vele, de leginkább a változatos növényzetű parkokat kedveli. Éneke a tavasz egyik meghatározó hangja. Mindig nagyot dobban a szívem mikor a virágzó ibolyák illatában elbódulva meghallom az első „barátkát” énekelni.
